2022 MADARA A ZÖLD KÜLLŐ
A zöld küllő (Picus viridis) gyakori harkályfélénk. Szajkó termetű, 30-36 cm-es, zöld szárnyú, fején piros, sárgászöld farktollú madár, szárnyfesztávja a fél métert is elérheti. Hangja a jellegzetes, különösen repülés közben hallatott „klü-klü-klü". Lakott területeken is jól érzi magát, kedveli a ligetes erdőket, fasorokat, városi parkokat, temetőket, ártéri erdőket, de kerüli a sűrű, zárt erdőket. Fő táplálékát a hangyák jelentik, de a fák kérge alatt megbújó más rovarokat, lárváikat, bábjaikat is elfogyasztja. Zöld rejtőszíne a fűben is segíti hangyaeleséget keresgélve. Állandó madár, odúban költ, amit maga készít és akár több évig is használ. Fészekalja általában 5-7 tojásból áll, a fiókákat mindkét szülő eteti közel egy hónapon át. Hazai fészkelő-állománya stabil, 15 000 – 17 000 párra tehető. Védett madár, természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Még többet megtudhatsz róluk az MME oldalán.
ÍZLETES RIZIKE AZ ÉV GOMBÁJA
A vadon termő ízletes rizike (Lactarius deliciosus) ehető és árusítható gomba, júniustól egészen decemberig gyakori, de a legtöbbet ősszel találni belőle. A közepes termetű gomba kalapja 4-12 cm átmérőjű, narancssárgás, vöröses színű, néha zöldes elszíneződéssel. Fiatalon domború, gömbölyű, majd idővel tölcséresedik, közepe enyhén bemélyed. Felülete nedvesen ragadós, körkörösen zónás, gödörkés. Kissé lefutó, sűrűn álló, narancssárga lemezei törékenyek, a sérült helyeken lassan zöldessé válnak. Narancsos színű vastag húsa kemény, merev, pattanva törik, tejnedve narancssárga, színe csak hosszabb állás után vörösödhet, zöldülhet enyhén. Íze kellemes, édeskés, illata gyengén gyümölcsös. Könnyen felismerhető erdei- és feketefenyők alatti lelőhelye, narancsos színe és a tönkjén látható gödrök alapján. Az erdőből maximum két kilogramm gombát szabad hazavinni, amit nem árt megnézetni fogyasztás előtt gombaszakértővel. Még többet megtudhatsz róluk az MMT oldalán.
AZ ÉV FÁJA A NAGYLEVELŰ HÁRS
A terjedelmes, kúp alakban 30–40 m magasra növő nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) hegyvidéki erdeinknek elegyfája, köves-sziklás, kőgörgeteges talajokon is megél. Az egyik legkorábban virágzó hárs; virágai június elején nyílnak: a középsők hamarább, a szélsők később. kellemes illatú, 2–5 virágból álló bogernyő virágzata a levelek hónaljából nő. Gömb alakú makkja bordás, a bibeszál maradványaként kis, hegyes szárban végződik. Az érett termések a virágszárhoz nőtt, repítő murvalevéllel együtt, jellegzetesen pörögve esnek le, és a szél messzire elhordhatja őket. Matuzsálemi példányai több száz évesek, jó mézelő, szárított virágzata ismert gyógytea. Intenzív felújulóképessége miatt a gazdasági erdőkben visszaszorították, a nagyvad is erősen károsítja. Még többet megtudhatsz róluk az OEE oldalán.
ÓRIÁS ÉNEKESKABÓCA AZ ÉV ROVARA
Az óriás énekeskabóca (Tibicina haematodes) a kabócák alrendjének legnagyobb képviselője. Testhossza 38–44 mm zárt szárnyakkal, szárnyfesztávolsága 75–85 mm. Teste sötétbarnás színű, a fej, az előtor, a lábak, a tor és potrohízek szegélyei barnásvörös színezetűek. Jelenlétét elárulja a hímek éneke, amelyet potrohuk tövénél található páros membránokkal keltenek. Növényi nedvekkel táplálkozik, amelyet szúró-szívó szájszervével szívogat. Lárvái hosszan, éveken át fejlődnek fák gyökerei közt, tökéletesen alkalmazkodtak a földalatti életmódhoz, ezt jelzi pl. ásásra módosult első pár lábuk. A kifejlett lárva végül kiássa magát a felszínre, majd átvedlik kifejlett rovarrá. A faj elterjedési területe lefedi szinte egész Dél-Európát (az Ibériai-félsziget kivételével), keleten Iránig, északon Közép-Európáig terjed. A meleg, száraz hegyvidéki területeket kedveli. Nálunk legnagyobb számban a Balatonfelvidéken és a Budai-hegységben fordul elő. A faj hazánkban természetvédelmi oltalom alatt áll, természetvédelmi értéke 5000 Ft. Még többet megtudhatsz róluk a MRT oldalán.
HOMOKI GYÍK AZ ÉV HÜLLŐJE
A dél-kelet-európai elterjedésű homoki gyík (Podarcis tauricus) magyarországi populációi elszigetelődtek a fő elterjedési területtől, nálunk főként az Alföld homokpusztagyepein fordul elő. Testhossza mindössze 6-8 cm, a farka viszont a testhossz kétszeresét is elérheti. A hímek hátának közepén világoszöld sáv fut végig, amely a nászidőszakban élénk sötétebbé válik, hasuk élénk narancsszínűvé, oldaluk alsó részén kék pettyek is megjelennek. A nőstények mintázata nagyon hasonló, hasuk csontfehér. Nappal aktív. Jól bírja a magas hőmérsékletet, meleg nyári napokon is szinte egész nap a felszínen mozog. Apró gerinctelenekkel táplálkozik, amelyeket portyázva keres. Megijesztve villámgyorsan eltűnik a legközelebbi üregben. Az október végén kezdődő téli hibernációból március elején-közepén jön elő, a párzás áprilisban kezdődik. A nőstények 2-6 tojást raknak fűcsomók, zsombékok alá. A rendkívül apró termetű fiatalok július végétől kelnek ki. A homoki gyíkot sok ragadozó (sas, róka, borz, vipera stb.) fogyasztja. Magyarországon – mint minden hüllő és kétéltű – védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Még többet megtudhatsz róluk az MME oldalán.
BODORKA AZ ÉV HALA
Bodorka (Rutilus rutilus) kisméretű halfajunk, nagyobb példányai a 15-20 centiméteres hosszt érik el. Legszembetűnőbb ismertetőjegye narancssárga-narancsvörös szemgyűrűje, továbbá idősebb példányok esetén a hasúszó és az anális úszó narancsvörös színezete. Háta mérsékelten magas, teste oldalról lapított. A közeli rokon leánykoncértól (Rutilus virgo) kicsi, csúcsba nyíló szája és színes szemgyűrűje különbözteti meg. A hasonló színezetű úszókkal rendelkező vörösszárnyú keszegtől (Scardinius erythrophthalmus) a szájállása, továbbá a hát- és a hasúszó egymáshoz viszonyított helyzete alapján különíthető el. Fiatalon planktont fogyaszt, majd idősebb korára férgek, rákok és rovarlárvák képezik táplálékát. Szinte minden halas vizünkben megtalálható a hegyvidéki kis patakok és a túl erős sodrású folyószakaszok kivételével. Ívás során a víz alatti növényzetet részesíti előnyben, az ivadékok is kedvelik a hínárnövényzet nyújtotta biztonságot. Tömegesen előforduló halként ragadozó halaink táplálkozásában van jelentősebb szerepe. A húsa szálkás, de ízletes, a hazai horgászrekord: 1,9 kg (2000).